„Szeretnék két idézetet felolvasni, mindkettő egy-egy kérdőív részletét tartalmazza” – közölte Krizsó Szilvia a minap a miniszterelnökkel. Az Este műsorvezetője mindkettőt a postaládájában találta, és arra volt kiváncsi, hogy Gyurcsány Ferenc tudja-e: ”melyik a Fideszé, melyik az MSZP-é?”

„Tisztelt honfitársunk! Olyan politikát akarunk, amely végre valóban az életünkről szól. Ehhez szükség van az emberek tapasztalataira és arra, hogy élő kapcsolat legyen a politika és a polgárok között” – így az egyik pártlevél.

"Tisztelt állampolgár! Ez a kezdeményezés azt a célt szolgálja, hogy minden magyar állampolgárnak lehetőséget biztosítsunk, mondják el, milyen jövőt képzelnek el maguknak, családjuknak, lakóhelyüknek és hazánknak” – így a másik.

Amit azonban Gyurcsány az adásban pontosan tudott – az első az MSZP-é, a másik a Fideszé – arról valószínűleg sok „honfitárs” , ill. „állampolgár” azt érzékeli, amit a műsorvezető: „mintha felcserélődtek volna a szavak, amelyet korábban a pártok használtak”. Így igaz. „A döntés azért sem könnyű, mert a két szöveg közül meglepetésre nem az ’állampolgár’, hanem a ’honfitársunk’ kezdetűt jegyzi az MSZP” – állapította meg a Magyar Hírlap, „ez pedig többek szerint alkalmas a választók megtévesztésére”.

Nem a párthírlevelek nyelvezetének hasonlósága az egyetlen figyelemre méltó fejlemény a két nagy néppárt egymáshoz (és önmagához) való viszonyában. A Fidesz politikai stratégiáját és kommunikációját sokáig gúnyosan lenéző MSZP évek óta, egyre több aspektusát veszi át a rivális párt szlogenjeinek, szóhasználatának, sőt politikai elképzeléseinek és pártszervezési stratégiáinak.

„Lemaradunk, mint a borravaló” – figyelmeztett Gyurcsány Ferenc néhány napja a Kossuth Rádióban, megismételve Orbán Viktor februári, múlt idős, kész tényként tett megállapítását: „Magyarország lemaradt, mint a borravaló”. Egyik nagy párt sem vállalja a népszerűtlen privatizáció folytatását: a Fidesz a magánosítás „leállítását”, az MSZP annak „lezárását” hirdeti – a kettő közti különbséget Budapest Airportnak hívják.

Kölcsönös, többszörös lenyúlás a „munka, otthon, biztonság” jelszava. Új, „munkabarát” identitásának kulcsszlogenjét a Fidesz tavaly márciusban az 1989-es MSZMP-től („munka, otthon, biztonság, szabadság”) kölcsönözte – igaz, mint arra Dávid Ibolya felhívta a figyelmet, a szabadság nélkül.

Az MSZP-nek pedig annyira megtetszett a nép mai elvárásait is tükröző későkádári jelmondat, hogy egy az egyben átemelte a Fidesztől: „Magyarország jövőre vonatkozó céljai három egyszerű szóban írhatók le: munka, otthon, biztonság” – jelentette ki Gyurcsány idén januárban. A cél: a bizonytalan, állami biztonságra vágyó szavazók megszólítása.

A 2002-es választásokon még szabályos háború dúlt a két nagy párt között a kampányeszközök („werberi gyűlöletkampány”), az aktivisták mobilizálására tett kísérletek („polgári körök”, az utca elfoglalása), a nép megszólításának technikái tárgyában. Mára mindkét nagy párt a választókerületi rendszer felé mozdította el saját pártstruktúráját, s a technikák és mondanivalók is harmonikusan egymáshoz csiszolódtak.

A sokáig lenézett, kiszámíthatatlannak, populistának, sőt fasisztoidnak tartott polgári körös mozgalom sikerén felbuzdulva az MSZP is létrehozta a maga szocialista köreit.

Polgári köröket vagy proletár köröket (…) semmiképpen sem, de a Fidesz egy létező kérdésre adott a polgári körökkel egy olyan választ, ami nekünk nem áll jól – válaszolta Lendvai Ildikó még tavaly júniusban a Nap-keltében arra a kérdésre, lesznek-e „baloldali polgári körök” az MSZP-ben. Az indoklás: „Ahhoz egy vezérpárt kell, hogy megszervezzenek sok kis sejtet, amelyeknek az a feladatuk, hogy mozduljanak, ha mozdulni kell, és várjanak fentről egy intő jelre. Ez egy működőképes modell, de én utálom. Úgy gondolom, hogy ez lebecsüli és gyerekként kezeli az embereket.”

Mennyire más a szóhasználat, ha mégiscsak létrejön egy ilyen klubháló, Sikeres Magyarországért Mozgalom néven. „Eddig 115 magyar településen jött létre ilyen társaság Albertfalvától Makóig, és a mozgalomnak csaknem 2000 tagja van. Nem pártmozgalomról van szó, hanem alkotó, önszerveződő hálózatról” – számolt be az MSZP honlapja a minap a kezdeményezésről.

A mozgalom filozófiája (és nyelvi megoldása) bármely polgári körös honlapról is származhatna: „Az emberek nem 4 éves ciklusokban gondolkodnak. Helyben akarják szebbé, otthonosabbá tenni környezetüket a mozgalom tagjai. Ne központi válasz legyen arra, hogy mi sikeres. Helyi tenni akarás összetalálkozzon a racionalitással, illetve a realitással.” Ha a közösségteremtő erőtől eltekintünk, akkor nettó adatgyűjtési célzattal jött létre a fideszes Nemzeti Petíció éppúgy, mint az ifjúszoci Amőba online játék.

A hálózat legerősebb csoportja a Sikeres Budapestért szervezet, mely többek között egy átfogó Budapest Program létrehozására törekszik – míg az Orbán Viktor által meghirdetett Budapest Fórum a Budapest Terven dolgozik.

Az Orbán által idén létrehívott Nemzeti Konzultáció sem ment el nyomtalanul a szocialisták mellett. A nem is annyira az MSZP-hez, mint a Gyurcsány-stábhoz kapcsolódó KV (Kérdések és Válaszok) rendezvénysorozat célja a 100 lépés program helyi érdekű népszerűsítése volt, kormánytagok szerepeltetésével – olyan kormánytagokéval, akiknek az apparátusa sokszor részt sem vett a Gyurcsány-programpontok megalkotásában. A kommunikációs hadjárat mintegy 150 lakossági KV-zást jelentett, enyhén szólva csekély médiavisszhanggal.

"Meglepett, hogy az emberek nem panaszkodni jönnek a Konzultációs Központba, hanem konkrét tervekkel, ötletekkel és javaslatokkal" – mondta Pozsgay Imre egy fogadóóra után. "Jött például egy tatabányai munkás, aki azért utazott ide a Madách térre, hogy elmondhassa az ötleteit. Tizenöt éve először érezte azt, hogy valóban kíváncsiak arra, mit gondol a közéletről."

Hasonló örömökről számolhatott be Rácz Jenő egészségügyi miniszter is a KV-sorozat veszprémi rendezvénye után, szintén június elején: „A miniszteri előadás után a hallgatóság több tagja is megfogalmazta észrevételét és tette fel kérdéseit. Volt, aki a munkahelyteremtést hiányolta a 100 lépés programból”, mások az élelmiszerbiztonságról fejtették ki álláspontjukat.

„Arról érdemes beszélni, hogy az emberek mit szeretnének. (…) Az emberek azt mondják: elvárjuk az államtól, hogy védje meg a munkahelyeinket. És valóban, az államnak az a dolga, hogy ha lehet, megvédje, és új munkahelyeket hozzon létre. Mi ebben a populizmus?” – kérdezte Orbán Viktor nemrég a Hír TV-ben. „Attól egy politika nem rossz, és önmagában még attól nem populista, ha törekvéseinek a célkeresztjében a végén az van, hogy hogyan lehet szolgálni az országot, a nemzetet, az embernek az érdekét. Akkor populista, ha úgy tűnik, hogy nincsen más szempontja” – állította Gyurcsány Ferenc Az Estében.

„A populisták az átlagembert igyekeznek megszólítani, ezért retorikájuk világos, közérthetően megfogalmazott, és kiszámíthatóan népszerű üzenetekkel manipulál” – fogalmaz igen precízen a Magyar Virtuális Enciklopédia. Szerencsére a populista gyakorlat működtetésén túl van még valami, amiben Gyurcsány és Orbán egyetért: az, hogy nem populisták.